2010. január 28., csütörtök

hullámvasúúúút:)




Pörög, forog... és élvezi:)


Annyi minden történt velem mostanában, hogy ha mindet össze akarnám szedni, azt sem tudnám, hol is kezdjem. Először is, szánkóztunk egy nagyot a familyvel, mindenkinek csak ajánlani tudom Gántot, komolyan. Nagyokat borultunk, halálra nevettük magunkat, ahogy azt kell. Vasárnap meg láttam Őt, egyszóval tökéletes volt a hétvégém. Azután megint egy fárasztó hét, faktok, nyolc óra, anyád. Azóta írtam két dogát, egy bioszt ami érdekes módon jó lett, és egy irodalmat, ami érdekes módon nem. Megboldondult a világ? Hányok a biosztól, és imádom az irodalmat. Mostmivan? Azért nem aggódom. Még ha valami meglepetés okán szar is lesz amit írtam, úgyse hagyom békén, míg ötöst nem ad. Szal mindegy. Ok, most hagyjuk abba ezt az isolás jókislányos valamit, és vigyünk bele valami színt. A bált megszívtam, nem jött össze, pedig szívesen mentem volna Veled. Remélem nem okoztam fájdalmat. Lesz még, és az ég sem akadályozza majd meg, hogy ott legyek. Amúgy nyugis hetem van (eddig...) rengetegen hiányoznak szegény K. is beteg. (Holnap megyeeeek. És megoldom neki az angolt is.) Szóval sok minden van. Békésen vegetálok, szimbiózisban élek mindenfélével és fotószintetizálok, meg a többiek.. Ja, ha valakinek nem tűnt volna fel: TAVASZT AKAROK. ÉS NYARAT. Jó? Szeretem a telet a melankólikus gondolataival, a merengésével, a zimankójával, és a karácsonnyal. De elegem van abból, hogy ezer réteget kell viselnem, ha ki akarok mozdulni két percre. Unom a kabátot, sapkát sálat.. Egy egyszerű farmert, polót akarok meg ag tornacipőt. Régen hevertem csak úgy a fűben, és régen bámulhattam úgy az eget, hogy nem azon kellett filóznom, hogy mikor ázik át a gatyám, és mikor szál egy hópihe az órromra. Ez nem egy vádirat a tél ellen, de... értitek. Na. Kb. Ez van. Ti hogy vagytok?:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Könyvajánló: Lytons trilógia








Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg

FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/