"Mondják: jéggé fagy a világ,
Mondják megég.
Tudom, ilyen a vágy, tehát
Vallom a tűz teóriát.
De ha kétszeri lesz a vég,
Mivel volt dolgom gyűlölettel,
Én azt mondanám, hogy a jég
Is príma fegyver
És épp elég.
(Robert Frost: Tűz és jég)
(Ford: Imerh András)
Gyűlölettel ugyan nem, de kemény dolgokkal már volt dolgom, szóval..
Én nem kívánom, hogy azok ugorjanak elém, akiket szeretek, ha baj van. Nem szeretem ha őket érik a csattanó ütések, nem engem. Ha velem van baj, álljon elém, mondja nekem, én szívesen viselem! De ne azt bántsa, aki nem tehet semmiről. Nyomasztó csend, vagy szitkok, melyik a rosszabb? Ő egyiket sem érdemli! És felfogásom szerint még csak ok, vagy szükség sincs rá, a fenébe is!
Oké. Kitomboltam magam. Bocs, de utálom az igazságtalanságot. Miért nem tudok SEMMIT tenni? Megőrülök.. Agyvérzést fogok kapni. Áh. Miért Róla van szó? Bárki másról lenne annyival könnyebben viselném.
De nem hisztériázunk , mert azzal nem segítünk senkinek. És befejeztem a saját magam sajnáltatását is. Csak úgy érzem magam, mint a cica, aki a saját farkát kergeti.. Soha nem érheti el.. De a hasonlat nem jó. Lévén, hogy ő legalább élvezi ezt a folyamatot, neki játék, nekem meg nem. Nagyon nem. Igazságtalan folyamat, a felé, aki fontos nekem. Mondjátok meg, hogy tudok mindig mindenbe belekeveredni? Vagy amihez közöm van, abból mindig bonyodalom lesz? Ez enyhén szólva túlzottan pesszimista, ez nem én vagyok. De mit tehetnék? Olyan ez, mintha ketrecbe zárnál egy oroszlánt. Hiába látja a rácsokat mégis köröz, és kiutat keres. Ha van aki ezt olvassa látni fogja, hogy én is, elindulok egy pontról, és hiába észlelem út közben, hogy felesleges, hogy nem jutok eredményre, mégis mindig újra kezdem. Pedig nem tudok mit kezdeni vele. Nem tudok segíteni rajta, mert nem rajtam áll. Ez nem holmi szenvedély, nem vagyok se szerencsejátékos, se mazohista.. Ez jóval inkább keserű makacsság. Most önjellemezek? Talán tudnom kellene mit csinálok? Nem ártana. Minden normális ember tudja, hogy mit csinál. Elnézést, ki mondta, hogy normális vagyok? Eltévesztetted a házszámot, öcsi!
Nem jutok sehová. És nyávogni sem akarok, bármennyire is úgy tűnik.
Miért nem képesek egyesek normálisan felmérni, mi kinek a hibája?
Más témában pedig... miért élünk úgy egymás mellett, mint az ostoba halak? Nem törődve egymás érzéseivel. Komolyan, olyan érzésem van, mintha akváriumok sorát látnám. Ez úszkál itt, az úszkál ott, és szépen létezünk párhuzamosan. Csak az a baj, hogy ezek nem egyszemélyes akváriumok, hanem egy bazi nagy akvárium. Ja! És hogy a halak nem tipornak bele egymásba. Se a fiatal, se az idős halak.
Most hülyének néztek, de én értem.
Ui: ha valaki keres, elmentem szabadságra Tittel a baltikumra. A sípszó után hagyj üzenetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése