Nakérem. Én itt ma boldog voltam. Mert jött Ő. Kevest tanultam, és sokat voltam vele, de ennyit megérdemlek. Mert holnap este még olvasmánynaplót írok az aranyemberből, aztán felelek hétfőn angolból, és leadom a külön fordítást, meg feltehetőleg írok latinból. És megtudom az irodalom tzmet. Szal. Szar lesz. Mindegy. Az érettségi tárgyak közül az irodalom, a töri, a hittan, a filosz tuti ötös. Nyelvtanból és angolból is kihajtom. Nemleszgáz. De akkor is fárasztó lesz. És igazán megérdemlek egy kis boldogságot, mielőtt önként agyonlövetem magam. Mertholnapislátom, bizony, ilyen mázlista leszek. Csak add, hogy úgy érezze nem bántottam meg! Holnap mise is lesz... Hogy jutottam el odáig, hogy ha látom a barátaimat, az egy udvarias félfordulat? Na, jó nem az összes barátságomról van szó. Viszont egy folyamatosan a halott és az elő között lebeg. Nem értem miért. Kérdeztem, de nem mondják meg. Vezekeltem egy olyan bűnért, amit talán el sem követtem, de nem hallgattak meg. És vezekeltem, és megkaptam ami járt, egy olyanért is, amit elkövettem, de nem hatott. Nemtudom. Még megpróbálok valamit jövő héten. Add, hogy minden sikerüljön amit tervezek. Amúgy... HOL VAGY? Kezdek nagyon aggódni. Mindjárt fél, és negyedre ígérted magad. Ugye nincs semmi baj? OK, kezdek nagyon paranoiás lenni, de ilyen az élet. Hm. Ez egy vidám bejegyzés akart lenni, de úgy látom, nem sikerült. Tudjátok, mi a vicc? Hogy alapvetően vidám vagyok. Valóban mindenki a láthatóvá válásért küzd?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése