2010. január 3., vasárnap

Boldog, boldogtalan.:)



"Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?"


Kedvenc Micimackó idézet. Annyira jellemzi a mostani helyzetemet, hogy jobban nem is lehet.


Megoldhatatlan helyzetben vagyok, ami életem egy bizonyos szeletét illeti.. Olyan, mintha a mocsárban üldögélnék, és sehol nem tűnik fel egyetlen imbolygó fény sem, hogy valami reményem legyen. Vagy.. tulajdonképpen nem is így lehetne legjobban jellemezni. Én magam mocsár lámpát tartok, de nem tudom bedobni a kötelet annak, aki miattam van mocsárban. Annyit tehetek, hogy várok, hogy leülök a mocsár előtt a parton. Törökülésbe húzom a lábam, és várok, meg imádkozom. Csakhogy ez nagyon nem az én természetem! Én tenni akarok, segíteni! De nem lehet. Borzasztó. És tudjátok mi a még borzalmasabb? Hogy jelen pillanatban boldog vagyok. Mert bár.. a nap jó részét végigaggódtam.. azért mégis ott voltak az öröm kitörő tomboló hullámai. És boldog vagyok. Mert nem csak, hogy nem vagyok egyedül.. Hanem aki mellettem van, az sem mindennapi. Persze ezt mindenki így gondolja. De azért mégis.. Nekem mégis igazam van. Bár segíthetnék Neked! Remélem elcsitul ez valahogy, bát békésen nem jövünk ki belőle az fix. De én soha nem megyek sehová. Kérhet rá bárki. Teljesen, tökéletesen felesleges. A te véleményed érdekel. És azt tudom


ez a lényeg. nem más.


zene, ami illik ide.


http://www.youtube.com/watch?v=ZQJh-oU0M9Y

bye:)


Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Könyvajánló: Lytons trilógia

Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg
FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/