2009. szeptember 26., szombat

Blackly the snow-white one...


Megint kicsit szétesve, ugyanakkor boldogan. Ahogy a kedves közönség nyilván már észlelte, hangulat ember v agyok. Sokat gondolkoztam azon, hogy aki valami csoda folytán olvassa ezeket a sorokat, biztos mániákus depressziósnak gondol. Furának is gondolhat, de azt nem bánom, a fura emberek lehetnek nagyon érdekesemk is nem?:) Pedig az igazság az, hogy nagyon vidám személyiség vagyok az életben, aki más búját, baját szokta hallgatni, és maga általában könnyed. Csupán arról van szó, hogy ide, ha rébuszokban is, de mindig azt írom le, ami a lelkem éppen nyomja, mert azért én is érző lény vagyok többnyire, és mint már biztos, hogy mondtam az írás segít. Tudom, mindenkinek vannak olyan gondjai, amiket egyszerűen képtelen megoldani, de nekem alapelvem, hogy minden meg lehet oldani. Mostanában viszont egyre gyakrabban kerülök olyan helyzetbe, hogy ez bizony mégis megoldhatatlannak tűnik, és zavar különösen, hogy más kerül miatta bajba. Holanp fűltanuja leszek egy beszélgetésnek amitől nagyon félek, és ami remélem jól fog sikerülni. Biztosan így lesz. Látjátok? Bármilyen különös is, egy egészen kicsivel máris jobb, hogy mindezt leírtam. Ha a fenn említettet holnap nem vesszük, nagyon jó napom lesz, sőt a jobbnál is jobb... Only not release please. Never. And be happy. If all this is in one simply there may not be trouble! Je vous aime beaucoup...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Könyvajánló: Lytons trilógia








Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg

FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/