Éreztétek már úgy, hogy legszívesebben elbújnátok valami biztonságos, barátságos helyre, és jóóóó hosszú idieg nem jönnétek elő? Én most így ézem magam. Nem vagyok se szomorú, se fáradt, se semmi, csak - rám nem jellemző módon, - most nincs kedvem a nagyvilághoz. Általában nyílt vagyok, és vidám, de most picit visszahuzodó a hangulatom. Holnap persze megint más lesz, megint harcra kész leszek, és lelkesíteni fog, hogy küzdhetek a céljaimért. Tulajdonképpen most is így van, csak szívesen rejtőznék el úgy mint tegnap. Amikor amúgy csodálatos napom volt:) Meg is van a megfelelő személy, akihez menni lehetne, de ő csak hatra jön... Ha ő nincs, akkor általában az írás segít nekem - nem az ilyen nyilvános, hanem mesék versek írása... De ahhoz kicsit tényleg fáradt vagyok. Jelen bejegyzést is, csak azért írom, hogy legyen mi fellelkesítsen, mert hatig még meg kell tanulnom egy declinatiot. Na, nyomás.
Köszönöm, hogy meghallgattatok:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése