Tudjátok az élet különös egy szakácsnő, annyit mondhatok. Egyik nap minden rendben van, aztán hopp! Benne vagy a kloákában, úgy érzed, hogy megbántottál valaki nagyon fontosat, csalódtál valaki nem kevésbé fontosban, és nem tudsz mit tenni, hogy megint minden jó legyen. Hirtelen... minden szürke lesz, és csak egy érzés tanuskodik arról, hogy nem vagy teljesen üres, de az is olyasvalkihez kapcsolódik, akit megbántottál. Ezt hívják érzelmi vergődésnek, és ugyanakkor nem teheted meg, hogy a barátaiddal vagy bunkó, mert nem érdemlik meg. S különben ők igazán szeretetre méltóak:) Nekiállnak töri házit írni nekem adnának latin puskát... szóval édesek:P:D
És aztán ahogy jött a viharfelleg, úgy el is ment. Kiderült, hogy akit megbántottunk, azt nem bántottuk meg, akiben csalódtunk abban nem kellett volna, mert csak nem tudott pár dologról. Tudom, hogy most nagyon elmagyaráztam mindent, és nem tudtok semmit, lényeg hogy túl vagyok egy kisebb lelki zűrön, és minden rendben van már:)
Illetve majdnem minden. Van még, amitől félek, van amit rendbe kellene hoznom, és tartok tőle vajon sikerül -e ? NAGYON fontos lenne.
Mert vannak kisebb kudarcok. de a legfontosabb stimmel, és az a lényeg.
Hogy mi a legfontosabb?
Mindenkinek más.
Az, hogy boldog légy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése