2009. szeptember 12., szombat

Strange, than the white panther


Nahát kérem szépen. Szeretném jelenteni, hogy ez egy tökéletes nap:) Láttam őt, aki a legfontosabb, beszéltem telefonon egy nagyon kedves barátnőmmel, és egy szót nem tanultam:) Najó, ez túlzás, mert tegnap előre megírtam az angolt, és így csak a faktos jegyzet maradt, meg a latin, és egy kis kémia (bioszra.) csütörtökre. De én ezzel még nem akarok foglalkozni, szeretném még ennek a napnak a varázsát élvezni... Nem akarok mást, csak... hogy ne múljon el... Tartson ez a nap addig, ameddig következőre látom....Félreértés ne essék, nem vagyok az a fajta, aki pink felhőkkel szegélyezve látja a világot, és két cm-vel a talaly felett lebeg.. Ám aki érezte már, milyen jó dolog valakihez tartozni, aki olyan mint Te, és aki minden hülyeségeddel együtt és anélkül is, magadért szeret... az tudja miről beszélek...

Más. Találkoztatok már jóindulatában tapintatlan emberrel? Én ma igen. Tudni kell, hogy elég sokat járok kép és könyvtárakba, kiállításokra, és más kulturális helyekre... Kb. a fél életem ebből állt eddig, lévén olyan a családom... S mint ilyen, nem szeretem, ha megkérdőjelezik a műveltségemet. Persze néhol foghíjas, és sokat kell rajta javíani mert jelenleg az én szememben nem ér semmit. De analfabétának ne nézzetek jó? Köszönöm. Tehát ha szabad így fogalmaznom: soha ne ítéljetek kinézet alapján. Akkor se, ha pasit/csajt kerestek magatoknak, és akkor sem, ha egy képtárban odasiettek valakihez mint teremőr, és feltételezitek, hogyaz illető éltetében nem nézett meg rendesen egyetlen rohadt képet, csak azért mert fiatal. S főleg, hogy ha az a valaki bizonyos szokatlan vonásain amelyekről nem ő tehet meglepődtök, NE hozzátok szóba. Tanácsadó rovatunknak vége.

Megint más. Voltatok már úgy valamivel, hogy egyrészt nagyon vágytatok rá, másrészt... volt egy is üröm az örömben? Én igen. És ajánlom kerüljétek el az ilyesmit....

Minden esetre hihetetlen klassz nap áll mögöttem, és ezt írásba kellett foglalni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Könyvajánló: Lytons trilógia








Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg

FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/