Adrian Rookwhistle, a szegény sorsú angol fiatalember, bánatosan álldogál kis padlásszobájában egy koranyári reggelen. Halálosan unja eseménytelen és szűkös életét, melynek utolsó tíz évét jórészt egy kitűnő cég csemegeáruházában pergette le, tizenöt shilling hetibérért. Ám ez a reggel más, mint a többi. Mert, valamivel hét óra után, Adrian ajtaján végre bekopogtat a Kaland, egy elfelejtett nagybácsi furcsa hagyatékának lépében. S ettől fogva a fiatalember nem panaszkodhat rá, hogy életéből hiányzik az izgalom. Hangulatos vándorútja során egy rendkívül bájos, bár némi emberi gyöngével rendelkező elefánttal kettesben kocognak át Dél-Anglia kies tájain, s mulatságosnál mulatságosabb, noha nem veszélytelen kalandokba bonyolódnak. S mire minden elrendeződik, és hőseink végre révbe érnek, Adrian is megbékül a gondolattal, hogy ezentúl egy rokonszenves elefánthölgy társaságában töltse napjait
Okéééé:) Most nyilván nagyon hülyének néztek, de várjatok még az ítélettel. Ez amit fenn láttok gyermekkorom egy kedvenc könyve és írója. Gondoltam, megér egy bejegyzést, és szeretettel ajánlom figyelmetekbe. Első olvasatra a fülszöveg kissé gyermetegnek tűnhet, de valójában nem az. Határozottan mulatságos történet, egyáltalán nincs giccses tündérmese szaga. Nagyon is emberi vonásokkal felruházott szereplők, kissé apszurd kalandjai tárulnak elénk. Minden írói ambiciómat egybe véve, nagyon szeretnék egy ilyen könyvet lerakni az asztalra... Ez pedig sok mindent elmondd... Persze felbukkan néhány csodabogár is, de ha engem kérdeztek, az élet is sokkal sokkal érdekesebb és értékesebb a különcökkel mint nélkülük. . Én már csak tudom, magam is az vagyok:):D:P Mindezt pedig még pluszba feldobja egy jószívű elefánt közreműködése. Lehet, hogy erre ti leginkább csak legyintetek.. De.. Erre annyit mondanék, hogy jómagam éreztem már magányt egy EMBEREKKEL teli kórházi folyóson, ellenben kutya már ült mellettem míg sírtam, és cica is símult már az ölembe, megnyugtató dorombolás közepette. elefánt mindeddig még nem, de ki tudja, mi vár rám:). Tehát az a véleményem, hogy az állatokba gyakran több együttérzőbbek mint egyes "emberi lények.." Amúgy ha elfogadjátok a tanácsom, ha egy jót akartok enni, inni, vagy bolondos eszmefuttatásra vágytok a lélekvándorlásról... menjetek a Zenélő Rinocéroszba:) Megéri:)
Nem utolsó sorban, pedig kellemes olvasást kívánok..:)
Nem ide kapcsolodó megjegyzés... Én ma boldog voltam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése