Ma van a nővérem esküvője. Hihetetlen boldog, és gyönyörű. Már kész a haja, tele apró, csillogó fehér gyöngyökkel. A házban kész bolondok háza uralkodik, ugyanakkor boldogság is lakozik itt. Minden tökéletes, és minden szép, és mindenki kedves.... És én is vidám vagyok, de... Bár itt lehetne velem! Ez a nap nem rólam szól, hanem a nővéremről, mégis én így lennék teljesen boldog. De mosolyogni fogok, és bájosan fogok viselkedni, mert ő a testvérem, és megérdemli. Nagyon nagyon szeretném, hogy boldogok legyenek. Egy olyan sráchoz megy hozzá, aki minden szempontból rendben van, és igazán kedvelem. Emlékezetes nap ez a mai, mégis fáj egy kicsit a szívem. Sok smst fogok küldeni Neki, (már küldtem is.) és az események minden apró részletét az emlékezetembe fogom vésni, hogy részletessen elmesélhessem Neki. Minden olyan, mint egy tündérmesében, ám azt tudom, hogy ha rám kerül a sor, akkor kisebb esküvőt szeretnék. Szegényeim, már így is nagyon idegesek, hogy annyi lesz az ember. Én meghitt, családias esküvőt szeretnék, néhány igazán közeli baráttal, és a rokonokkal, és ennyi. Az a véleményem, hogy attól, hogy valami csendes, még lehet eredeti, és emlékezetes. Még az a lehetőség is vonz, hogy lelépjek egy hajó segítségével (óceánjáró vagy vitorlás. Neketek melyik tetszik?:D) az akadékoskodó család elől, két db tanúval, valakivel aki a hajót vezeti, és Vele, és ezzel egy kicsiny polgár pukkasztást kövessek el. De ez nyilván csak a vadromantikus énem előtörése:)
Remélem, minden csodaszép lesz.
Le echo de menos...Le amo. Le amo mejor en todo esto. ¿Usted me oye?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése