Csend. Igen, az. Erre vágyom. Meg békére, mint minden ember. Ma korán elengedtek a suliból, ettem egy rakomány csokit, (gyengébbek kedvéért: mert azt ugye ebéd előtt kell:D) és most leültem ide, hogy mindent kiírjak magamból. Hogy mi az a minden? Az a legviccesebb az egészben, hogy már én sem tudom.. Csak nagy volt a feszültségem ezen a héten. Amikor mindenki annyira nagyon udvarias Veled, és tudod, hogy valami nincsen rendben... De amikor rákérdezel 'Hé, mi a baj?' - akkor csak mosolyognak.. Annál rosszabb kevés van. S igazából arra is rájöttem, hogy az a lehetőség, hogy elveszítsd a barátaidat... Annál is keves rosszabb dolog van. Én nem tudok mást tenni, mint csendesen meghúzódni, és várni, hogy más szelek fújjanak. Igazándiból nem tudom, mi váltotta ezt ki, mert tudtommal én nem csináltam semmit.. Illetve, ha csináltam, mondjátok! Örömmel vállalom érte a felelőséget, nem ügy. Egyenes ember vagyok, nem vagyok gyáva. Még az is jobb, ha nyiltan szemétnek tartanak, mint ez a bizonytalanság. Csak abban bízom, hogy ha mindenkivel csendes, és kedves vagyok, szépen elévül ez is. Az ember változó, feledékeny lény. Majd megbékül mindenki. Ezzel az egyetlen gond az, hogy ha egy olyan probléma húzódik meg a háttérben, amelyről nem tudok, vagy nem én követtem el hibát, és mégis rám hárul... az ahogy egy idő után elévül ugyanúgy vissza is térhet. Mit csináljak ezzel? Én csak bízom. Mást nem teszek, csak bízom. Ha jobban belegondolok, ilyen az egész élet. Bízol benne, hogy a szüleid még az esküvődönn, sőt az unokáik esküvőén is ott lesznek. Bízol benne, hogy a szerelmeddel minden rendben lesz, hogy nem bántod meg, hogy nem hagy el, és a többiek. És ugyanakkor nem mered azt feltételezni, hogy mindezen felsorolt dolgok bekövetkeznek, mert az a bizalom hiányára enged következtetni. Viszont mondok én most nektek valamit. Soha ne azon görcsöljetek, hogy elveszítitek a barátaitokat, hogy megcsal a szerelmetek, vagy hogy nem mindig lesznek veletek a családotok tagjai. Tudom, hogy a következő végtelenül sablonosan fog hangzani de... örüljetek annak, hogy jó a családotok. Van, aki azt látja, hogy az apja veri az anyját, hogy nincs fedél a fejük felett, mert a pasi mindent eliszik. Örüljetek a szerelmeteknek. Ha véget is ér, akkor is, ti legalább voltatok szerelmesek. Van, aki nem lesz. Nem azért, mert nem szeretne, hanem mert nem jön el a megfelelő, v. elsétál mellette. Van aki egész életében csak vár, csak vár, de semmi mást nem érezhet, mint valaminek a mardosó hiányát... Örüljetek a barátaitoknak. Mert van, akit soha nem fogad be a kösség, van aki egyedül gubbaszt egy sarokban, és örökké csak magányos. Tudom, hogy gyakran leszarod, hogy a másiknak rosszabb, attól Neked nem lesz jobb. Ám elárulok valamit. Sok mindent éltem át, és ha más célja nem is lenne az életemnek, minthogy küzdjek a boldogságért.. vagy bármiért! Küzdjek a küzdésért, magáért.. Már akkor is örülök, hogy élhetek. Hogy itt lehetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése