Nos, megint itt vagyok. Kihevervén a tegnapi kudarcokat, nagyjából újjá éledve. Nem részletezném, hogy pontosan mit terveztem/terveztünk. Pont azért, amit tegnap is mondtam, -e miatt a többes miatt. Személyes. Lényeg, hogy buktuk. Így aztán a szilveszteri terveimből nagy valószínűséggel a fizika tanulás valósul meg, és a barátnőmmel való csevegés telefonon. Lelohasztó. Minden esetre lehet, hogy valaki, minden baromság ellenére meglátogat, és ez nagyon jólesik. Az egyetlen probléma viszont az.. Amivel mitagadás szembe kell néznem, hogy már megint olyan embernek okoztam fájdalmat, akit szeretek. Szeretném tudni, mit csinálok rosszul. Mert valamit fix, de megmondaná valaki, hogy mi az?? Sokat segítene, de komolyan. Hm, oké, befejeztem a hisztit. Azért vannak jó dolgok is. Ma is volt egy határozottan kellemes beszélgetésem, talán a forever friends front kezd kissé rendbe rázódni. Holnap nekem kellene felhívnom, hogy ne gondolja, hogy csak ő erölködik, engem pedig nem érdekel. Mert ez nem igaz, nagyonis érdekel, és örülök. Ha minden jól megy.. és akkor is, ha nem! Jövő szombaton fogom magam, felülök egy vonatra, és átsétálok szép fővárosunkon. Nem érdekel senki nyomora, bármennyire is gonoszul hangzik.. Nem érdekel. Úgy érzem annyi mindent áldoztam fel, annyi mindent értettem meg... Fellengzős, tudom.. Szabad akarok lenni. Lelépek, és bottal sem ütheti senki a nyomomat.
Mindig az erotika,
mindig a politika
Mindig az a rengeteg gond
Legyen kicsit vége,
kikapcsolhatsz végre,
Bárki bármit is mond.
Dörög a zajláda,
európai nirvána
,A basszus a gyomrodba vág
Aztán Isten veled,
ha becsukod a szemed
Elsüllyedhet már a világ
Tegnap amúgy két elkeseredés között beszéltem Sz. E.-vel, és beszéltük, hogy neki meg kiforrott tervei sincsenek holnapra, mert az már édes kevés hogy "két barátommal megyek házibuliba" ahhoz, hogy az ember szülei engedjenek. Most azt mondjátok savanyú a szöllő, de félreértés ne essék NEM örülök annak, HA másnak is szar. Leginkább csak úgy gondoltam, hogy ahelyett, hogy a saját sebeimet nyalogatom körülnézek kicsit magam körül, kivel mi újság. A legtöbben bizonytalanok, vagy szülői akadályba ütköznek, vagy más kellemetlenségtől tartanak. Aztán támadt egy bolondos ötletem, szintén nem infantilizmusból, csak hirtelenségből. Vajon az emberek hány %-ka engedné kimaradni inkább a fiát, mint a lányát? Elképesztő, hogy még a saját anyám is! - azt mondta, inkább lenne engedékeny ha fiai lennének... Hát...valahol megértem.. de ez azért.. Most nem akarok okoskodni, hogy "Milyen világban élünk?" És társaik, mert őszintén én is frászt kapok tőle.. Nem azt mondom, hogy a világon nem kell változtatni, és tény, hogy minden embernek meg is van a saját korlátai között a lehetősége, hogy változtasson de.. A fenti kérdés már kicsit elcsépelt. Ilyen a világ, ebben kell élni. Ha még nem vagyok olyan hatalmas mint Isten, és van egy tippem, nem is leszel, akkor próbálj azzal gazdálkodni ami van. Mindezek felett, azért kiváncsi lennék, mitől változott meg ennyire a világ.. Mert anyu régen mindkét nővéremet el merte engedni...
Csapongó gondolatok... Vajon van értelmük?
(A képek forrása minden esetben a google, a dalszöveg részlet a Bonaza Banzai Tánc c. számából.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése