Hm, hát a jelen az olyan fura. Már nincs annyira bűntudatom, mert tanultam, igaz valamikor még be kéne iktatni egy angol órát, és nem ártana némi fizika, meg töri sem.. de ez egy napi munka, és ahogy tegnap nekiálltam a többinek ennek is neki fogok, de basszus, annyira nincs energiám! Meg kedvem, meg semmim, ehhez, hogy az hihetetlen.. Ha nem jönnek össze a szilveszteri terveim, akkor úgyis tanulni fogok éjszaka, szal oly mindegy.. Viszont volt egy kellemes beszélgetésem egy barátnőmmel ma telefonon, és ez valahogy jólesett. Nem akarok semmit elkiabálni, de lehet, hogy -e téren kezdenek kicsit helyre rázódni a dolgaim? Nagyon remélem. Amúgy a szilveszteri cucc ma este dől el, tehát szurkoljatok! Már mellesleg eldöntöttem magamban, hogy ha nem jön össze, akkor ellógok az északi sarkra, hogy Vele, meg egy rakás pingvinnel töltsem az új évet.. Ezt persze nem gondoltam komolyan, csak annyit akarok kifejezni, hogy nekem teljesen lényegtelen, hogy hol, és hogyan töltöm ezt az estét, csak VELE! Kérlek.. Nagyon remélem.. Most majdnem leírtam, hogy "szerintem a szilvesztert valahol túlértékelik" , aztán meggondoltam magam. Nem lehet valami jó véleményetek rólam.. A karácsonnyal a vásárlási láz a gondom, ezzel meg .... Nyilván valami olyasmit gondoltok.. " Ennek mindennel van valami baja, könyörgöm?" Nem erről van szó, nagyon szeretem az ünnepeket. Szükség van rájuk, mert kellenek olyan alkalmak, amikor együtt vagyunk, amikor lazíthatunk, vagy /és megajándékozhatjuk egymást. Csak valahol látom ennek az árny oldalát is. Karácsonykor például, amikor az emberek nagy többsége, (mint én is, töredelmesen bevallom, kár is lenne tagadni, hisz' láthattátok,) nagy lelkesen ajándék listát készít, azok számára akiket szeret, .. vannak olyanok is, akik egyedül vannak. Tudom, a legtöbben most arra gondolnak: "Na, és, biztos mindenkit elmart maga mellől. Családot, barátokat, szerelmet, még egy macskája sincs, és utálja a munkáját. Úgy kell neki, mindenben talál hibát, biztos megérdemelte" Persze, ebben is van valami, aláírom. Én mégis sajnálom azokat, akik egyedül vannak.. Nagyon szar lehet. De visszakanyarodva a szilveszterhez. Számukra szerintem ez is egy olyan alkalom, amikor szembesülhetnek a magánnyal. Én persze nem sok tapasztalattal rendelkezem ezen a téren.. Úgy értem nekem van egy vidám családom, sok barátom, és a világ legjobb szerelme.. Soha nem voltam egyedül szilveszterkor. Volt amikor barátnőmnél voltam, (Titem drága, és klassz volt. Azóta is ez az egyik kedvenc emlékem, bár alig aludtunnk valamit. Az olyan, mintha egy másik korban történt volna.. egy jobb korban, ami azt illeti.) volt, amikor barátokkal.. (az a tűzsárkány garmada! A víz, a rohanás... És a kivilágított város! Wow!) és még sok más. Volt, hogy egyszerűen beültem nővéremmel filmezni (Bridget Jones 2 - ne ejtőernyőzzetek kiséret nélkül! Különben egy nagy rakat sertés trágyában találjátok magatokat, és elárulok valamit.. az ilyen terep nem kimondottan komoly, tényfeltáró riportra van kitalálva...:D) Voltak vad szilvesztereim, és csendes, békések. Volt, hogy 13 évesen szilveszter éjszakáján rá véltem jönni, miként működik a világ, bármilyen mulatságosnak is tetszik most ez. Minden esetre, amikor "kötelező a vidámság" én, aki 90%-ban vidám vagyok, (még ha jelen írásokból nem is mindig tűnik ki, mert ide jobbára a gondjaimat rakom le, ködös megfogalmazásban persze.) szeretek elszomordni. Ezért gondolom, hogy a szilvesztert túlértékelik, amely gondolatban amúgy a testvérem is osztozik. Igaz, ő úgy fogalmazna, hogy " A szilveszter egy nagy semmi".. de én ezt túlzásnak tartom. Ha sikerül, amit akarok, akkor talán ez lesz életem egyik legnagyobb élménye. Lehet, hogy nem értetek egyet velem abban, ami itt áll, s lehet, hogy mindez okoskodásnak hat, lévén beismerem, igen fiatal vagyok. De mint tudjátok, szeretek gondolkodni, és bárki véleményét örömmel veszem. Nos? Ki mit gondol?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése