Boldog boldog:)

Jelentem, boldog vagyok. Tökéletesen! Persze most is lenne min aggódni, de nem foglalkozom vele. Ha mindig aggódunk valamin, elszalasztjuk a boldog pillanatokat. Ma rövid, és jó napom volt. Osztálykarácsony, ajándék osztás a jelen lévő barátaimnak, aztán mise. Hogy legyen valami üröm az örömben, persze állni kellett, dehát mit is vártunk.. Attól független nagyon klassz volt. Annyi mindent kaptam! Nem is voltam ilyen jó, de komolyan.. Nem érdemeltem ennyi mindent. És itt nem csak a suliból érkező csomagokra gondolok. Ez már túl sok:) Na, nem reklamációnak szánom:) S még a "vér szerinti család" nem is volt, mert azt ugye 24.-én... Hihetetlen:) "Csak" a párom hiányzik, de ő nagyon:) Amúgy itthon hatalmas a takarítás. Abban a szobában, ahol most ülök jelen pillanatban konkrétan nincs szőnyeg, mert az éppen tisztítás alatt áll. Nővérem pedig most fejezte be a pókhálótlanítást. Félreértés ne essék, nem akarom kivonni magam a ház kisuvickolása alól. Rászánom magam.. De most olyan jólesik írni. Ahogy ezt olvassátok, arra gondolhattok, milyen könnyű boldoggá tenni valakit! Megdobod egy rakás tárggyal, és máris örül a fejének. Nos, lehet, hogy ez nagyon nyálasan fog hangzani, és az is biztos, hogy ezt már írtam is.. De én nem azért örülök mert x értékű, nagyságú, és mennyiségű tárgyat kaptam. Azért örülök, mert x ember gondolt rám, áldozott rám időt, energiát, kreatívitást, és még sok mindent. TÖPRENGETT azon, hogy mi lenne az, aminek tényleg örülnék.. Sőt az is lehet, hogy leült és maga csinálta meg. Ha pedig mindez úgy van, ahogy gondolom, az annyit jelent, hogy ezeknek az embereknek fontos vagyok, és nekem ez számít. És köszönöm:) Mellesleg.. az osztály karácsonynak, számomra, ha két megragadó pontja volt. Az egyik két barátnőm fuvola játéka, a másik meg egy vers. Szerintem el fogom küldeni azoknak, akiket szeretek... Íme: Wass Albert:
Karácsonyi versek II.
II.
Elindul újra a mese! Fényt porzik gyémánt szekere! Minden csillag egy kereke! Ezeregy angyal száll vele! Jön, emberek, jön, jön az égből Isten szekerén a mese!
Karácsony készűl, emberek! Szépek és tiszták legyetek! Súroljátok föl lelketek, csillogtassátok kedvetek, legyetek ujra gyermekek hogy emberek lehessetek!
Vigyázzatok! Ez a mese már nem is egészen mese. Belőle az Isten szeme tekint a földre lefele. Vigyázzatok hát emberek, Titeket keres a szeme!
Olyan jó néha angyalt lesni s angyalt lesve a csillagok közt Isten szekerét megkeresni. Ünneplőben elébe menni, mesék tavában megferedni s mesék tavában mélyen, mélyen ezt a világot elfeledni.
Mert rút a világ, fekete. Vak gyűlölettől fekete. Vak, mint az emberek szeme: az égig sem látnak vele. Pedig az égből lefele porzik már Isten szekere!
Minden csillag egy kereke, ezeregy angyal száll vele, az Isten maga száll vele és csillagtükröt nyujt felénk, mesetükröt, a keze.
Szent tükrébe végre egyszer Pillantsatok tiszta szemmel, tiszta szemmel, Istenszemmel milyen szép is minden ember! Minden ember szépségtenger s mint a tenger csillagszemmel telve vagytok szeretettel…!
Tagadjátok…? Restellitek…? Elfordulnak fejeitek…? Megvakultak szemeitek…? Szépségteket, jóságtokat nem érzitek, nem hiszitek…? Csillaggyertyák fénye mellett Isten elé nem viszitek…?
Akkor bizony rútak vagytok, szégenyek és vakok vagytok, ha szépek lenni nem akartok. De még így is, szegényen is, rútan, vakon, mégis, mégis Isten gyermekei vagytok!
Rátok süti fényes szemét, elindítja fényszekerét, jó emberek játékszerét. Milyen kár, hogy áldó kezét nem érzitek, nem nézitek s nem hiszitek már a mesét.
A rút világnak gondja van, minden embernek gondja van, a sok angyalnak mind gondja van s az Istennek is gondja van, mert mindenekre gondja van. S így múlik el a szép s a jó az ember mellől, nyomtalan.
1946

Hát nem szép? :)