Nos, gyerekek, íme az év végi leltár. Nem azért írok ilyet, mert sokan teszik. Igazándiból már napok óta.. Gondolkozom sok mindenen. Mit csinálok rosszul, mit csinálok jól? Kit bántottam meg, kinek tettem jót? És elsősorban, és legfontosabban, mik a bűneim, és kiket bántottam meg? Tudom, hogy ez hülyén hangozhat, vagy túl filozófikus, de nem érdekel, mostanában tényleg ez foglalkoztat. Ezért, bármilyen sablonosan is hangozhat.. Ezúton szeretnék bocsánatot kérni mindenkitől, akit megbántottam az év során, vagy úgy általában. Ez, ami most hajt nem valami lohadni készülő vezeklési vágy. És nem is akarok nagy szövegeket nyomatni, hogy "tellik az idő, és az ember érettebb lesz" - mert ez iszonyatos kamu. Nem. Egyszerűen csak egyre inkább érzem azoknak a dolgoknak a súlyát, amit nem kellett volna megtennem. A hibáimét, a hiányosságaimét, és a többeket. És mondhatom.. rémisztő mennyi van. Lehet, hogy ez túl prózaian fog hangzani, de szeretném még az előtt elrendezni a dolgaimat, hogy elcsesz valami hatalmas kamion.. A következő percben pedig ott térdelek a porban, és nem tudok mit mondani arra a kérdésre: "Miért csináltad , Mit csináltál Miért nem javítottál rajta? Annyi lehetőséged lett volna!" Ott nem fogok tudni vetíteni, hogy "hát az úgy volt..." Megragadom hát a lehetőséget... Mert...
'Én csak egy ág vagyok ezen a fán
Én csak egy fogaskerék a gépben
Én csak egy csepp nem az óceán'
Ez persze nem jelenti, hogy nem akarok nagy dolgokat véghez vinni. Megvan az irányzat, amiben tevékenykedni , és nem fogom feladni. Egyszerűen csak beismerem, hogy van nálam hatalmasabb mint én. És Ő mindig az lesz. De ezt nem bánom. Most pedig, hogy már tudjátok, mi késztet arra, hogy írjam ezt - a talán kicsit bonyolult - bejegyzést..
Lássuk az évet! Kicsit zavaros, kicsit sírós, fájós év volt ez a 2009-es. Ráadásul gyakran volt olyan érzésem, hogy újra kicsi akarok lenni, mert sok az nekem, hogy minden döntésemnek, minden cselekdetemnek tétje van. Hogy már nem lehetek mindig bohó, csak a lelkemben tudom őrizni azt a szeletet, és vigyázni tudok rá, hogy ne porosodjon meg. S persze hagyom kitörni amikor csak lehet! Ugyanakkor talán ennek az évnek volt számomra a legcsodálatosabb októbere... Akik ismernek, tudják, miért..
Meghoztam életem legjobb döntését, és soha, de soha nem fogom megváltoztatni. Mert boldoggá tesz, és szeretném ezt viszonozni.
'Ne legyen köztünk semmi baj
Én bontom a vakolatot omlik a fal
Összeköt minket az élet,
a végzet magasban tart'
És ki kell jelentenem, hogy minden nyavalygás ellenére HIHETETLEN KLASSZ barátaim vannak, akiket nem adnék semmiért, még ha néha úgy is tűnik, hogy igen. (M. H. ) Iskolai, környékbeli, piromániás, és jó, közeli és távoli barátok.. Mindenkinek nagyon hálás vagyok. Annak is, aki csak feltűnt, segített, aztán tovlett.. (Tit talán tudja miről van szó..) Szóval, köszönöm. Mindenkinek. Aki olvassa ezt, és aki nem. Aki pedig igen, az adja már tovább ezt olyanoknak akinek szintén szól..
Már kezdem azt is megszokni, hogy szinte gat hét, talán nyolc.. fronton kell megfelelnem.. (school, the parents of a love, parents, my friend, future university, dreams, friends...) de valahol nem bánom, tudjátok? Persze ideges mindig lehet az ember, de... keverjétek össze a törölközőket a konyharuhákkal. Bonyodalmakkal igazán szép az élet.
Persze ezt most.. megint nagyon nehéz értelmezni annak, aki olvassa.. de nem baj. Legalább lesz min filózni.:) Hogy minden keserédes.. azt az mutatja a legjobban, hogy nekem nem itt kellene most írogatni, hanem valakivel kellene lennem akit szeretek.. de.. vanezígy:)
'Neked mondom el:
Veled együtt lehetnénk Hurrikán! '
Minden esetre.. remélem a jövendő év lesz legalább olyan jó, mint az idei, sőőőt.. még.. sokkal sokkal jobb!
'Együtt jön majd az irigység és a harag
Van, aki jön, van, aki marad..
De nem megy senki el. És... a jó dolgok is együtt jönnek majd! '
Happy New Year for everybody!
love.
(Az idézetek Kowalsky meg a vega: Forradalom Rt. c. számából valók.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése