2009. december 6., vasárnap

Mikulási bölcsesség.


Biztos voltál már kétes helyzetben. Aggódsz a jegyeid miatt (én legal. biztos.) fáradt vagy, nem alszol elget, aggódsz a párod miatt, és minden más. Az elmúlt hetem kb. így jellemzhető. Nem mondom, hogy most így hirtelen minden megváltozott, és kisütött a nap, és nincs miért aggódni, s a többiek. Hogyne lenne. Van. De most, ha csak egy pillanatra is, de sikerült túllendülnöm ezen. Itt járt a Mikulás:) És nem is kaptam virgácsot. Értitek Ti ezt?:) Pedig nem is voltam jó! Ha nem is arról van szó, hogy feleslegesen aggódtam sok minden miatt a héten, mert szerintem minden aggódalmam megalapozott volt... Nos, legalább újfent ráébredtem, hogy akiket szeretek.. Akiket igazán szeretek, így család pár, meg hasonlók... és igen, néhány barát is.. Szóval, hogy ők nagyon értékesek. És arra is ráébredtem, hogy tulajdonképpen ebből áll az élet. Felnősz szépen egy békés családban, ahol azt plántálják beléd, hogy az emberek jók. Azután kicsit ki leszel dobva a világba, és rájössz, hogy néha hiába fordulsz valaki felé teljes pozitivátással és azzal a gondolattal, hogy te csak jót akarsz.. Tulajdonképpen egy pofont kapsz vissza. Aztán visszavonulsz a kuckodba, ami ugyan nem olyan jó, mint Micimackóé, de megteszi:) szal. visszavonulsz, és rájössz, hogy a szüleid apszolut nem vágtak át azzal, hogy az emberek jók. Az emberek jók, csak van, akit megkeserített ez az élet, és sokakat bánt. És van, akinek akkor sem leszel jó, ha megszakadsz. De attól Ő nem rossz, Te pedig nem vagy kevesebb. Mert az embereket szeretni kell. Még azokat is, akik nem értenek meg, vagy nem akarnak befogadni. A barátokat is. És nem csak azokat a barátokat, akik órákon át meghaéégatnak, vagy megkérdezik, hogy jól vagy -e amikor szarul vagy... Pedig Te nem is mondtad, hogy gond van, ő mégis tudja. Nem csak ezeket kell értékelni. Azokat is, akik valahol szeretnek, csak fennakadnak a kicsi és lényegtelen dolgokon.. Mert a lényeg az , hogy ők is szeretnek valahol. Te csak szeresd azokat, akik hozzád tartoznak. Kész. Ez így csak mint egy kis Mikulási bölcsességként.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Könyvajánló: Lytons trilógia








Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg

FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/