Nemtudom:) Olyan se jó se rossz. Még itt van az orromban a sokat emlegetett fenyőillat, de sok mindenért ideges vagyok. Annyira szeretném, ha összejönne a szilveszteri tervem! De jelenleg csak várakozni tudok. Ezt a várakozást hasznosan is eltölthetném, értsd tanulás, de nehezen szánom rá magam. Szívem szerint csak olvasnék egész nap az ágyamon hason fekve, miközben zenét hallgatok, dehát... álmodik a nyomor ugye. Közben ott a kötelesség tudat, hogy neked nem ezt kellene csinálnod.. Na, mindegy. Majdcsak lesz valami. Ám annyira utálom a tehetetlenséget! Nyomasztó. Nem vagyok félős, de őszintén, kicsit aggódom. Utálok megbántani embereket, de néha sikerül. Ok, legyünk igazságosak. Úgy érzem néha, hogy ciklikusan visszatérő módon bántom azokat, akiket szeretek. Mint Cathy az üvöltő szelekben. Tudom, hogy ez kissé betegesen hangzik, de néha meglátogat ez a gondolat. Amúgy újjabban beleszerettem az indián ékszerekbe, és a keleti dolgokba. Vannak ilyen évszakos szerelmeim, mint egy ideig a narancssárga szín, vagy mint látni a lila... De kelet, (lásd. jing - jangos öngyula, és társai.. am. lassan szinte mindenkitől van valamilyen öngyújtóm, akit szeretek. van ska-s is. (L) ) és az indián kultúra, kicsit tartósabbnak bizonyul. Tényleg! Mokaszínt még nem néztem! Jó ötleti támadnak az embernek, miközben ír.:P Alapvetően amúgy, azt hiszem, jól vagyok. Megint kezd az élet kicsit zavarossá válni, dehát ez mindig így van, nem? Biztos lesz benne valami jó móka is. Csak legyen minden rendben, oké? Ennyit kérek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése